még szuszognak
szelíden bókoló fák tövén,
hajnali duhaj szellő
közöttük kutat –
– játszi ujjal megkócolja
vedlett lombjukat
lassan csillan kelő nap sugara
frissen serkedt fű
harmatcseppjén,
az éj eltűnt,
nem hagyva űrt,
hisz itt a fény
– az új remény –
kék ég kacsint
az ablakon felém
segít hogy megtaláljam önmagam
az álmok parttalan tengerén
– ébresztő! reggel van! –
sürgetve jön
sürög, pörög
s vádol, ha nem kelek:
ablakom alatt vircsaftol
egész rigósereg
3 hozzászólás
Kedves Dreaming!
Ahogy fokozatosan halad a vers, olyan, mintha ébrenlét és alvás állapotai váltakoznának, végére tudatosul csak a reggel, és ez tetszik igazán, vagyis az, hogy bennem ezeket a gondolatokat, hangulatot érzékelteti ez az írás. Jó volt olvasni, gratulálok hozzá!
üdv:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Igazán köszönöm – örülök, hogy tetszik 🙂
Üdv: Éva
Kedves Éva!
Kellemes ébresztő vers.
Boldog Születésnapot!
Szeretettel: Ági