Ha lehetnék ékszered
míg vénáidban pulzál a vér
elcsenném bőröd melegét,
s csillagok potyognának a szeretkező testre,
míg ezüst kalapját égre szögezi az éj.
Harmat súgna rímeket a lihegő hársnak,
ha ajkadon gyöngyözne a feloldozás.
Már csak lágyan mozdulnék… Pihenj csak!
Megszelídült gerinced vonalán
tenyerem puha ecsetvonás.