Soraid, mintha belőlem
születtek volna,
forró szerelmek hajnala
s alkonya.
Megtört sorsok freskói,
megannyi őszinte ima.
Nem csak érteni,
de érezni vágylak.
szavaid ékéből fogant
vágyak
rágnak.
Tartalmaidban elveszni,
repülni
s majd zuhanni,
törött szárnnyal,
döglött elmével,
éden-poklaid tüzén
égni el…
Éden-poklaid tüzén
By Csótány Ralf
2 hozzászólás
Már kinyilvánítottam a véleményemet, de akkor még egyszer mondom, hogy ez valami csodálatos.:)
Nem tudok folyamatos mondatokba dicsérni és ömlengeni, ezért maradjunk a csodás, lebilincselő, és felejthetetlen jelzők mellett.:)
A szívemnek ez a legkedvesebb vers.:)
Domiika.
S ahogy már én is mondottam, nagyszerű, hogy ennyire tetszik és örülök, hogy ilyen hatást vált ki belőled! :))
Ralf.