Nemrég szóltál tavasz, hírt küldtél utánam,
kinyílott a hóvirág, és a tulipán,
pattant a a rügy a gyümölcsfán. Már úgy vártam!
Vízbe fúrta éhes csőrét a gulipán. –
Kopár síkságok, kristálytiszta patakok,
meredek, bús sziklafalak meredeznek.
Dús növényzeten áthatolva virágok
és platánfa áll, a földbe gyökereznek.
Nedves szelek a forró Praia Grande
fehér homokos , csipkés partját tépdesik.
Parányi teknősbékák néhány egyede,
rögvest a türkiz tengervízhez igyekszik.
Szemet gyönyörködtetnek a tágas, mélykék
vizű barlangok és vulkanikus sziklák,
a vad-sűrű, zöld növényzet, sós öblöcskék
mellett az utazók, kén-forrást bejárják.
Néztem a lágy természet hallgatag zugát,
s a sziget vegetációjának örültem.
Hallottam hangját, a természet illatát,
a csipkés parton sétálva is éreztem.
Simogat a szelíd, tavaszi fuvallat,
beljebb az azúrkék sziget közelében.
Kedves napsugár az arcom mosogatta,
a morajló tenger megnyugvó öblében.
Önfeledten szelték a délceg habokat
a vidám, karcsú, pajkos delfinseregek.
Sirályok vadászták a lomha halakat,
melyek el nem feledett, édes emlékek.