Édes vagy nem édes

Elszáll az élet, nincs benne semmi édes.
Édes, málnaízű habbal kecsegtet a hajnal,
pazar a pompa, a kaland, pazar a látvány,
de itt a párnám mellett, serceg a mécses.
Hidd el a valóság sohasem volt még édes.
A néma semmit felveri a bútor sercegése,
féltve őrzöm fiókjában a levendulaillatom.
A reggeli kávémat is csak keserűen iszom,
tetején a hab, hogy nincs semmi munkám.
Az út porába szívet rajzol egy kisgyermek,
Ifjúnak még gyengéd szerelem a fekhelye.
Két tántorgó részeg alak, zajong az utcán.