Még most is érzem
óvó tekinteted
ahogy int, mit szabad
és mit nem lehet.
Ma már, ha mégis
utolér a fájdalom,
a gyógyító kezet
többé nem foghatom.
Mennyi lemondás és
mennyi küzdelem,
utat törtél nekem
egy édes-bús életen.
Amit tőled kaptam, az
a legnagyobb vagyon:
szereteted acélpajzsát
ím’ most tovább adom.
24 hozzászólás
Nagyon szép. Az utolsó gondolat mennyire igaz! Aki szeretve volt/van, azt ez a szeretet védi, óvja egy egyész életen át is akár. Így pedig, hogy volt, könnyebb továbbadni.
Gratulálok hozzá, nekem nagyon tetszik. 🙂
Nehéz írni az édesanyámról, mert valahogy úgy érzem, hogy minden szó….kevés….olyan üresen cseng…nem is tudom…
Egyre jobb vagy.Magával ragadott a versed.Nem cseng ez üresen.Érzelem dús.Szomorú,
de szép.
Kedves tőled, ha így gondolod Ágnes és ha így lenne, akkor az nagyrészt abból fakadhat, hogy ide tévedtem egy "szerencsés" napon.
Tudod mi fogott meglegínkább ebben a versben? Épp az amit alább írtál, hogy minden szót kevésnek érzel, és valahogy ez a kifejezhetetlenség, ennek az ereje, az a hatalmas valami(szeretet, csodálat?), ami ezek mögött az egyszerű, de gyönyörű-őszintén csengő szavak mögött van, ez az igazi ereje ennek a versnek. Nagyon tetszett.
aLéb
aléb, ezt volt a legnehezebb megírnom. Egyébként csak úgy "jön belőlem" ahogy jön, de ennél a versnél, egyetlen szóval sem voltam megelégedve, aztán végül ez lett, de olyan kevés…………
A kevesebb több, és bár a szavak nem nyomulnak egymás után , mégis … de azt hiszem értesz.
Szeretettel:Selanne
Selanne, tényleg úgy éreztem, mint aki megkukult. Annyi minden kavargott a fejemben, aztán mégsem tudtam leírni.
Mély, érzelmes, őszinte sorok egy igazi kincsről…
üdvözlettel
leslie
Köszönöm leslie.
Szép sorok a szeretetről…
Irén, jó, hogy itt jártál. Köszönöm.
Szia!
Nagyon szép, érzelemgazdag mély érzésekről árulkodó vers, olyan embertől akinek az anyai szeretet drága kincset jelenet, jelent.Gratulálok!
szeretettel üdv:Vali
hova, nagyon szerencsés "gyerek" vagyok/voltam.
Szép gondolat ez kedves Szusi, nemes cselekedet tovább adni azt az anyai szeretetet, mely sosem szűnik, örökre gyógyítja lelkedet.
szeretettel-panka
panka, csak próbálkozom a tovább adással, aztán, aztán hogy mennyire sikerül?
Ez nagyon gyönyörű!
Biztosan tovább tudod adni!:)
Már e sorok is ezt mutatják!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Zsolt, jól esik, hogy gyönyörűnek találod, akkor tán…valamennyire sikerült átadnom az érzést….
Kedves Szusi!
Mély érzelmes sorok.Fájdalmas emlékezés. Örülök, hogy olvashattam.
Üdv:Mária
Én köszönöm Mária, hogy elolvastad.
Amit az anyáktól kapunk, az tényleg van, hogy a saját boldogságuk árán történik… mindig elszomorodom, ha ilyenre gondolok, főleg ha egy ilyen ember elvesztésére, ha többé "nem foghatom meg a kezét"… de az érzés maga ebben a versben erősen benne van. Nagyon jól sikerült.
Köszönöm Szandra, hogy elolvastad. "Jó" anyának lenni nem egyszerű dolog. Ezt leginkább akkor kezdi érteni az ember, ha maga is anyává lesz.
Kedves Szusi!
Amikor a gyermek megszületik, megszületik az anya is. Soha nem létezett előtte. A nő létezett, de az anya még nem. Az anyaság valami teljesen új érzés. Ahogy Chopin találóan mondta "Egyetlen nyelv sem tudja kifejezni az anyai szeretet hatalmát, szépségét és hősiességét." Ennek ellenére sokan megpróbálják szavakba önteni. Úgy éreztem, amikor elolvastam a versedet, hogy egészen kitűnő próbálkozás! 🙂
Jó is lehet annak, akinek ilyen szerető édesanya jutott.
Judit
Judit, valóban nem egyszerű dolog megfogalmazni a tulajdonképpen megfogalmazhatatlant. Megpróbáltam.
Valóban nagyon szerencsésnek érzem magam. Nekem nagyon jó jutott.