Szárnyaszegetten, szűkreszabottan,
már minden versem tűzre hogy dobtam,
s hogy begyújtottam, el is lobbantak,
fényt vagy meleget percig ha adtak.
Zsenge zsázsáim ezri szárzottak,
tavasz végére elvirágoztak.
Minden csírámat már felneveltem,
kimerítettem kis termőkertem.
Földemnek mélyén nyers fém: érchegyek.
Bűvközelükbe mégsem érhetek.
El is tévednék, tovatöprengnék.
Tárnajáratok, tonna törmelék…
Bányarobbanás. Omló kőfejtő!
Lelőhelyen se leszek lelhető.
Meddőhányómból hogyha feltárnak,
álomhullámok interferálnak.
4 hozzászólás
Úgy látom, nálad is "száraz" időszak van éppen… Kívánom, hogy mihamarabb elmúljon! Talán ez a vers átlendít rajta.
Nem semmi egy vers.Megérte a hónapokig tartó vajúdás.
Barátsággal:Ági
Nem rossz!!! Jó a képalkotás, a társítás, a rímeken azért a helyedben még dolgoznék egy kicsit.
Remélem azért eljön még az ihletett korszak, és visszatérsz a lírai mezőkre, de ha mégsem, akkor sincs gond: valahogy mindig is csodáltam azt, milyen aktív vagy és folyamtason új módjait tárod fel annak, hogyan is fejezheted ki önmagad. Ezt ne veszítsd el soha, ez egy csodás kincsed!