Ki vagyok? Bukott angyal.
Ki vagy? Sejtelmes hanggal
Hódító Erósz-gyermek,
Hosszú báltermek
Jogos királya,
Szívem dalos csalogánya,
A nyári meleg, a téli fagy,
Örömöm, bánatom te vagy.
Mennybeli fekhelyem
Rég nem kell nekem,
Mióta puha párnám
Leltem kedvesem vállán.
Nem hiányzik örök tüze
Az égnek, csak érintsen keze!
És tudom, hiányolja karom,
Ha egy este nem köré fonom.
Nem kell mennyei manna,
Többet ér annál egyetlen csókja
Az igaz szerelemnek.
S míg nevetnek
Rajtam régi társaim,
Valóra váltja álmaim.
Hozzá bújok akkor, ha fázom,
Esernyőt tart fölém, ha ázom.
Gondoskodó, figyelmes és gyengéd,
Engedd, kedves, hadd feküdjek melléd!
Hadd öleljelek forrón, mégis félve,
Reménytelenül, mégis remélve
Jövőt, örök életet nekünk,
Hogy álomra együtt hajtsuk fejünk,
Mert egyedül éltünk mit sem ér,
Por vagyunk csupán, mit elvisz a szél.
2 hozzászólás
Szerintem egy nagyon szép szerelmes vers lett ez… és a képekért, amiket leírtál néha egy angyalnak is megéri elbuknia… 🙂 gratula
üdv
Arnodre
huhhh, most írtam a versedhez, és látom, hogy írtál az enyémhez! nahááát! köszi 🙂