Egy éjjel Veled

Langyos szél simogatta a habokat
ahol a nap a horizontba hullt,
És néztem halványuló árnyadat,
amíg a sötétség némán ránk borult.

Végül csak szemeid fénye csillogott
az éj fátylán át, sugár-melegen.
Túlragyogva a felkelő sarkcsillagot
Hozzád utat ez mutatott Nekem.

Átkarolt lágyan két puha karod;
Szerelmes szavakat suttog a szád.
Óvón, féltőn ölelsz még magadhoz,
és érzed, egyre nő Benned a vágy.

Némán nézzük a megtelő holdat
Amint pályája felettünk ível át.
Ujjamban érzem gyors pulzusodat,
mikor ajkad édes csókot ád.

És az éj elreppen észrevétlenül
míg álmot sző a szerelem.
Szíved dobogása végtelenül
harsog túl a hajnali neszeken.