Könny csillan szép szemedben,
Kezed megrándul kezemben,
És megindul a bús zápor,
Szeretlek: bármikor, bárhol!
Komoly kapcsolat?
Az égieknek hódolat!
Idő… mint a tenger,
Bár öt perc múlva menned kell,
Jöhetne a rizsa, de megy a szöveg:
Ez az egész csak röhely.
Komoly kapcsolat?
Tartunk, a végtelenbe, és tova!
Hajam tépve gondolom:
Álmaim nője, vagy csak álmodom?
Csodálatos a szava, gyönyörű a bőre,
Szebbet még nem láttam tőle.
Komoly kapcsolat?
Csak ezt vártam: gombolyag!
De szeretem és ez a lényeg,
Felvillanyoz a puszta léte.
Csak ne sírj kérlek,
Szeretlek, szeretlek tényleg!
Komoly kapcsolat?
Szememben már bódulat.
3 hozzászólás
Szia!
Nagyon tetszik az írásod, mint irodalmi alkotás; szerintem nagyon szép lett.
A leírt érzéseket tekintetve én ellentmondásosságot olvasok ki a soraidból valami miatt.
Művedhez gratulálok:)
Adrien
Ó, igen. Nagyon jól megérezted. Ez a vers életem egyik legellentmondásosabb verse. Merthogy mikor született épp ellentmondásos vizonyban voltam az illetővel, ami aztán pár nap múlva megváltozott, pozitív irányba. Aztán újabb egy hónap után negatívba, végleg. Így ért véget egy olyan szerelem, melyről azt gondoltam örökké tart majd. És így a vers tényleg igaz lett… Hát ez van, kösz a dícséretet, meg, hogy olvastad.
Elolvastam és rájöttem, hogy én is éreztem már ezt a kettős, édes-bús furcsa érzést! Örülök, hogy már túl vagy rajta! :)DDD