fáradt mint aki gépek zajában hált
szemén késfehér csík az élet
rájött felébredt
szájában százkét éjszaka
nyála mint a szoba szaga penészes
szeretne visszabújni a semmibe
itt rajta állnak a falak
testetlensége új még fennakadt
elméje drogoktól részeg
gondolatban elmegy az ablakig
a párkányon madárként lebeg
lenn a tenger
fentről süt rá a régi Nap
tüdejét csitítja
csitt
( a folyosón sirályok alszanak )
4 hozzászólás
Kedves Mara!
Remek az írásod a kábítószeres reggelről!
Szeretettel gratulálok: Ica
Ó, bakker ! 🙂 … hát persze, teljesen félreérthető… én csak egy ( régi ) kórházi reggelre gondoltam, amikor nem láttam a másnapot. Javítanom kellene, köszönöm, … és a látogatást is, 🙂
barátsággal,
mara
Kedves Marika!
Nagyon érdekes témát választottál, s szép fogalmazással alkottad a versedet.
Azonban – mert én már ilyen vagyok – azért megjegyzem, hogy ezt a modern formát, hogy nem mondatokba van szedve, és sehol egy nagybetű vagy írásjelek… nem tartom jónak. Szerintem a verseket is, akár csak a prózát, a magyar helyesírás szerint kell mondatokba foglalni.
A stílusod remek, nagyon jó volt olvasni,
Szeretettel: Kata
Köszönöm.