Szövevényes utak, folyondáros ösvény,
a kertbe vezetnek, ahol játszanék én,
hajló fűszálakkal, koppanó kaviccsal,
és egy kék Manóval, (jaj, aki mindig csal!).
Szökőkút vízének minden parány cseppje,
megfagyott jéggé, és még nem esett le…
Tüskék, vad bogarak, félelmetes népség,
szép selyemruhámat miszlitekre tépték!
Oh, milyen szerencse, hogy ez csak rémálom,
mert
a kertben ülve a Manóval kártyázom.
Kettő
Ha elfújom a gyertyát, magamra hagy.
Néha egész kicsi, máskor ormótlan nagy.
Régen jól megvoltunk. Most kitudja miért,
minden nap felbosszant valamiért…
Példának okáért, ha mögöttem üget,
vigyorogva mutat nekem szamárfület…
Elegem van belőle!, így épp ezért,
holnap feladok egy hirdetést:
(hogy lássa mindenki a szándékomat)
Elcserélném jobbra az Árnyékomat!
8 hozzászólás
🙂 ez tetszett 🙂
szia Gyömbér!
megint nagyon odaraktad magad…
különösen a második vers nagyon eredeti!!
szeretettel leslie
Ma már a második “Tündéri!”-m.
Tündéri!
A második tényleg jobban sikerült. Az elsőnek viszont jobb a vége!
Odarepítettek, ahová épp vágytam! Gratulálok!
Kuvik
Köszönöm, hogy olvastátok! 🙂
Amint olvastalak, nem akartam elhinni, hogy milyen jót elnevetgéltem, elszórakoztam a hamiskártyás manódon, meg a szamárfület mutató árnyékodon. Nagyon tetszett!
Igen, én is azt mondom, h a második jobbra sikeredett. A poén is jobb és a forma is jobb lett…bár a hirdetésnél kicsit sántít, de a többi helyen jók a rímek is és a ritmus is.
A “Kettő” igazán jól esett ma este. Jót nevettem rajta.
További sikeres alkotást és minden jót!
Köszönöm a hozzászólásotokat kedves AmigoH és Boer!
Üdv: Gyömbér
A Kettő nagyon-nagyon jó lett! De így együtt mindkettő remek!:) Gratulálok:)