Egy furcsa mese

A kis királylányok, hercegek,
Csak ülnek csendben, hencegnek.
Épp arra jár Paff, a sárkány,
Súlya alatt roppan a párkány.
A Dadus épp Julist altatja,
A szárnysuhogást nem hallhatja.
Julis az ágyas, Paff meg kanos,
A lepedõn õ hat vagy hét danos.

Hiszen tündérmesék nincsenek,
Mert ott is ölnek, lincselnek.
A Csipkerózsi is halott már,
És rég összedölt az ezüstvár.

Dadusnak is már az a vágya,
Hogy mehessen végre szobára,
Várja õt is a finom lepedõ,
És nagy szerelme: az óvónõ.
Fertõ(di) maga a kastély,
S amint leszáll a sötét éj,
Mind felébred a szunnyadó kéj,
Az erotika bugyra igen mély.

Hiszen tündérmesék nincsenek,
Mert ott is ölnek, lincselnek.
A Csipkerózsi is halott már,
És rég összedölt az ezüstvár.

A Király háremében tesped,
Élvezi a sok formás testet.
A Királynõje egy vén banya,
Ez a Királyunk legfõbb baja.
Így megy ez itt minden éjjel,
Így sexelik agyukat is széjjel.
Tudom jól, ez egy furcsa mese,
Ma már nem lehetetlen semmi se…

Hiszen tündérmesék nincsenek,
Mert ott is ölnek, lincselnek.
A Csipkerózsi is halott már,
És rég összedölt az ezüstvár.