Színpadkép. Középen egy nem túl friss gólya áll.
– Mi lesz itt? Gólyabál?
– Csendet kérek!
Ha megzavarnak, mindig újra kezdem.
Szóval a színpadot így már berendeztem,
A közepén látod, egy gólya maradt,
De mint tudjuk, egy gólya nem csinál nyarat,
S ha már ezt így kitaláltam…
– Legyek párban?
Gondolod, hogy erre a közönség majd harap?
– Megbeszéltük, hogy ez többszereplős darab!
– Csak a formája nem tiszta előttem.
– Kezdd el úgy: felnőttem
– Tipikus emberi logika. Csodás!
Nos mi volt előbb, a gólya, vagy a tojás?
– Legyen hát tanmese, mely egymásra nem uszít.
– Adj egy Aesopus-it!
– Pedig hidd el, ez nem egy túl rossz forma,
képeiben tiszta, benned tovább forrva
csodás meseláncon szárnyalhatnál velem….
Mit csinálsz?
– Békát keresek. Az nem nyomja a belem…
– Akkor mondd meg Te, hogy mi legyen a lényeg.
– Legyen történelem. Tiszta, száraz tények.
– Művészetgyilkos gondolat.
Ebben hogyan fejezed ki önmagad?
– Ez a vonal tiszta, az a vonal pont nem.
Feltálalhatnánk a’la Fontaine,
de sohasem tudnák meg a bölcs történészek,
milyen titkokat rejt az ősi gólyafészek.
– Több érvem nincs. A művész rálegyint és
jöhet a gólyatörténeti áttekintés!
– Hogyan is kezdődött? Az őskorban talán?
Ennek a titka legyen örök talány,
de az Eufrátesz partján, bizonyos már róla,
mint legbölcsebb madár jelent meg a gólya.
– Fellengzős kelep!
Bizonyíték híján hinni nagy dőreség volna.
– Hát nézd meg az ékírást. Gólyacsőre forma.
– Nem vagyok normális, hogy így beugrottam.
– Szóval a mesémet, ahogy eddig fontam,
gyönyörű madarunk leszállt Egyiptomban
hol együtt bújócskázott a gólya, s a múmia.
Már ott is gólyának kellett hunynia.
– De ne is beszéltessük, mert bántón hadar a
papiruszmocsarak gázlómadara.
– Akinek nem tetszik a beszédstílusom,
ússzon le háton a Níluson!
És most Európa, ha már így alkotom…
amikor Hannibál átkelt az Alpokon,
a harci elefánttal láb.. szárny.. vagy karöltve
ment a harci gólya. Gólya csőre töltve…
– És repülni is tud ebben a páncélban?
– Persze, ha hátszél van…
Na és sok évre rá, hogy a kislábú vadász,
ki a híg sárban kotorva bogarász
felismerve létét, így szólt: Heuréka!
nagy mű érkezett az orosz sztyeppékről.
A Háború és Béka..
– Úgy lengsz ide-oda, mint az inga rugója…
A történetből hol van a Hungaro-gólya?
– Mire gondolsz?
– Vadvirágos lápra, ahol megállt Árpád.
A medence. A Kárpát.
– Erre az időre sötét felhő borul.
Kisebbségben lettünk. Elnyomott a turul.
– És okozott változást, amikor az ország egy új hitre tért tárt át?
– Mi akkor is szívesen nyeltük le a békát.
De hiába a láp. A sok kis kedves kémény,
rá kellett ébrednünk, nekünk nem nagy élmény
ott élni, hol nemzeti madárnak nem leszünk hivatva.
A daru és kakastoll jött be a divatba.
– Na és a sok népdal, gólyahíres ének?
– Költöztünk meg jöttünk. Így teltek az évek.
De sokszor nem találtuk a tavalyi házat.
– Elég zavaros volt az utolsó két század.
– Zavaros? Azt mondod? Katasztrófa-helyzet!
Kapkodta a fejét az egész gólyanemzet
merről éppen mi jön? Csak bámultunk bután,
sas alá vonuljunk, vagy egy csillag után?
Harangnyelven zengett az égig koporsódal.
– De azután rend lett.
– Légifolyosókkal.
Nem győztük kerülni ott fönn az eltévedt
szárnyaló eszméket…
– Tudnál még idézni?
– Hisz sok százszor elmondták!
„Kísérlet járja be Európát..”
Vagy itt egy másik. Felírtam. Hova is?
No megvan! „Tovaris!
Harcolj a munkáddal! Célod veled nőjön!
Minden rossz nyugatról, a jó kelepről jön!
A szebb jövő origója a proligólya!”
– Elég!
– Pedig ezt fújta akkor minden veréb.
– Felejtsd el. Azóta volt egy újabb váltás.
– Nem lehetek érte hidd el, elég hálás.
Elmosódik lassan minden országhatár,
szapora fajta lett a kényszer-vándormadár,
nem erőltetünk új ipari szörnyeket,
fontosabbá lett a láp, környezet,
végre neked is lehet szavad,
a kelep szabad!
Lopás vagy hazugság távol álljon tőlem,
tollam is lett bőven.
És bár azt hittük, nem lehet itt soha
létrehozni, mégis él ez az iskola,
ahol kézen vagy szárnyon fogva veled
megvalósulhat az óriáskelep.
Nagy elődök okán, ha történne is bármi,
közénk jöttetek, hogy tanuljatok szállni,
és aki itt szárnyat próbálgatni nem mer,
jusson eszébe: a gólya is csak „ember”!
35 hozzászólás
Nem találok szavakat! Ez zseniális! Már-már Romhányi magasságaiban jársz. Szellemes, kreatív, olyan, amin mosolyog az ember, de közben bólogat is, hogy tényleg. Nagyon-nagyon tetszett!
Szívből gratulálok! Öröm volt olvasni.
üdv, banyamacs
Köszi banyamacs, úgy látom nem ment át, hogy ez valamikor a '90-es évek elején – közepén született…
Mégegyszer köszi!
aLéb
Kedves aLéb! Ez nagoyn jól sikerült, öröm volt olvasni! Nagy gratuláció!
Köszi sleepwell! Örülök, ha tetszett..
aLéb
Ha a Világegyetem mintájára lenne Országegyetem, akkor azt hinném, hogy ez annak gólyabáljára íródott…
Azt gondolom, hogy ez a versed olyan, mint egy jó film, nem elég egyszer megnézni/elolvasni…
Ahányszor elolvasom, mindig újabb "csalafinta" részletek bukkannak elő…
Gratulálok!
Gyömbér
Szia Gyömbér!
Köszönöm, hogy itt jártál, és köszönöm kedves szavaidat.
Milyen régen voltak a '90-es évek, mikor ez a vers íródott!!
aLéb
…és mennyire aktuális ma is…
Hát ez szuper! Az eleje, a humora, a játék a rímekkel tényleg Romhányis, de a "történelmi áttekintés" része már túlmutat rajta, konkrétabb, mint ő volt. Nagyszerű!
Köszi. Poppy
Kedves vagy, Poppy, köszönöm a véleményedet. Örülök, hogy tetszett!
aLéb
Itt elidőztem, de megérte!
GG
Kösz, dinipapa! Örülök, hogy kellemes perceket szerezhettem.
aLéb
Szórakoztató, mélyen elgondolkodtató. Az egész vers egy csodálatos sziporka. Nagyon élveztem, aLéb, gratulálok!
Colhicum, köszönöm véleményed! Mindig öröm, ha erre jársz…
aLéb
Egyszerűen nagyszerű. Fantasztikus a humorod.
Annyira könnyed, bájos, ugyanakkor gondolkodásra késztet.
Valóban történelmi áttekintés egy "kele" szemével.
Nagyon tetszett.
Köszönöm megtisztelő véleményed, Zsike!
aLéb
Húú, jó rímek, remek humor! Engem elszórakoztatott.:)) És mégis elgondolkodtató…
Csak gratulálni tudok!
Vel
Köszi Vel, talán mindkét célját elérte így…. Mégyegyszer köszönöm, hogy itt jártál.
aLéb
Ez fantasztikusan jó!!!!!!
Köszönöm Rozália, örülök a véleményednek!
aLéb
Nagggggyon jóóóó!
Köszi, Dóra, örülök, ha tetszik!
aLéb
Ilyet még nem olvastam! Szuper!
Kösz Padavan! Mindig öröm, ha új látogatóm van, örülök, hogy itt jártál.
aLéb
A versed ötletét is remeknek találom, és a megvalósítás is pazar.
Köszönöm megtisztelő véleményedet, Thomas.
aLéb
Fantasztikus!!! Nem találok szavakat… Annyi jópofa ötlet van benne, bravúros rímekkel; lendületes… Lelki szemeim előtt már meg is jelent a színi előadás.
Gratulálok!
Köszi szépen Kalina, örülök hogy tetszik.
aLéb
Na, most meg a gratuláció vissza! Könnyesre röhögtem magam, nagyszerű rímek, csodás ritmus… Nagyon tetszik!
Üdv:
LeLoup
Kedves aLéb!
Hogy ezt én eddig miért nem vettem észre????
nagyon tetszik, merta humor mögött igen komoly mondandó húzódik meg!
Megengeded, hogy egy szavalóversenyen ezzel induljon egy nagylány?
Gratulálok!
üdv.:
hamupipő
Le a kalappal, illetve keleppel!! Nem semmi határokat simogatsz!!!! Rímhányó Romhányink emléke ébredt bennem.. Olvasgatom még egy kicsit 🙂 Aztán a kedvenceim közt szavalgatom ..
Janka
Köszönöm a véleményed, janka! :-))
aLéb
Kedves aLéb!
Szavam elállt. Remeket alkottál!…..s csak tátom a számat.
Gratulálok!
Ildikó
Kedves Ildikó! nagyon köszönöm a véleményed. Két ilyen hosszabb, színdarabszerű verses történetet írtam, az egyik ez, a másik a Holle anyó feldogozása, aktualizálása. Azt egy pedagógus-bálra írtam, ezt egy gólyabálra.
Nagyon örülök, hogy tetszett, köszönöm, hogy olvasol!
aLéb
Kedves aléb!
Életemben nem olvastam ilyet. (verses színi riport)Bravúros. Tetszett.
Ági
Kedves Ági!
Ezt a verset valóban színpadra írtam, a műfaját így tudtam a legjobban megközelíteni :-). Ez a gólyabál már nagyon régen volt… Köszönöm a véleményedet.
aLéb