Egy harcos siratása
Essen eső száraz földre
Hulljon könnycsepp a gödörbe.
Bátor harcos sírban fekszik,
Fegyverével harcolt eddig.
Nincs már lélek a testében,
Csillagok közt fent az égen,
Vándorol a szabad lélek,
Bolyong a nagy csillagréten.
Halál, halál, csúfos halál,
Lelket nem csatában talál,
Találod hát mély álmában,
Erős vitézt a sátrában.
Orvul ragadtad el innen,
Lecsaptál rá a sötétben,
Bosszút rajtad nem állhatunk,
Senki fiát nem bánthatunk.
Hát vigadjunk a sírod felett,
Nem feledjük el a neved,
Melléd helyezzük a kardod,
Fába rójuk be az arcod.
Másvilágon szükség lesz rá,
Lélek, lélek vigyázz reá.
Lehajtottad már a fejed,
Az egész világ téged temet.
Áldozatot mutatunk be,
Lelkét küldjük az egekbe.
A lovad bőrét melléd tesszük,
A húsát, pedig mind megesszük.
Emlékezünk tetteidre,
Vigyázunk a gyermekedre.
2000. Kikelet hava. 01.