a hajnalon
végighasít az óraszó
indulni kell
nem érdekel
senkit hogy álmos
hogy visszahúz a vánkos
kávék de forrók
kedvesnek gyos csók
öltözködés – kedvetlen –
szorongás szemedben:
indulni kell,
hív a város
morajlik, beszippant,
elvesztél már
buszok
majd metró szalad
Veled
(már nem fogom kezed)
haladsz, szaladsz
a kötelesség hajt
(űzd el a bajt,
hívlak, ne félj)
gyors párbeszéd-
az élet szép
(vagy mégse?)
de semmi baj
a zűrzavar
elmarad messze
mert mindjárt itt az este
s én várlak szemed keresve
(hová is ültél a buszon)
s már ismét kezed fogom
-séta haza,
s az éjszaka
Miénk…
4 hozzászólás
Draming kedves!
Azt hiszem sokan irigyelhetnek
Bár ez csak egy hétköznapod…
Panaszra nem lehet okod!:)
Lehet, kedves Dóra! Nem is vagyok elégedetlen 🙂
Köszönöm, hogy olvastál :)))
Szia Éva!
A mondanivaló nem is annyira hétköznapi, sőt a végére egészen ünnepiessé, meghitté válik.
Szeretettel:Marietta
Szia Marietta!
Tudom én – csak a cím arra utal, hogy egy hétköznapunkat írja le 🙂
Köszönlek 🙂