Magányos volt az életem
senkinek sem kellettem
mert, akit én szerettem
mást imádott helyettem.
Aztán jött a fergeteg
elcsavarta a fejemet?
Beosztotta napjaimat
megszabta a sorsomat.
Ki az, kire nézhetek
kikkel beszélhetek.
Mit kellet elvégeznem
gondolkodott is helyettem.
Bezzeg ő szabad volt
magának semmit meg nem tiltott.
Ivott és dohányzott
engem egrecírozott
Amíg tartott a pénzünk
egészen csendesen éltünk
ám, ahogy nem tellett piára
rögtön kinyílt a drága szája
fröcskölt szerte – szét az átka.
Így végződött a házassága
került ki az utcára,
hogy akaszkodjon rá valaki másra
legyen majd az ő társa
sorsának a kovácsa.
2 hozzászólás
Kedves Krancz Béla, mint irodalmi alkotás, nekem nagyon tetszett a vers.
Helyenként játékosnak, már-már könnyednek tűnik a stílusa a szememben, helyenként pedig -az én olvasatomban-félresöpri ezt a könnyedséget a mondanivaló
mibenléte.
Számomra pont ez a kettősség teszi tetszetőssé és hatásossá a művet.
Gratulálok.
Kedves Adrienn!
Nagyon szépen köszönöm a kritikádat.
Valóban végig fut a versen egy kettősség.
ahogy az életemen is végig szaladt.
Nagyon örülök, hogy tetszett az írásom.
Remélem a többi versemben sem fogsz kivetni valót találni.
Szeretetel: Béla