Egy kis cinke röppen körbe-körbe
egy-egy morzsát gyorsan felcsippentve
repül fel a tisztán kéklő égbe,
majd onnan csicsereg le e vidékre.
Repülj, repülj, Te kis cinke!
Bekerültél a szívünkbe
és ott maradsz tán örökre!
Viszontlátásra jövőre!
Egy kis cinke
By Pecás
2 hozzászólás
Kedves Pecás!
Kedves vers, nekem az elmúlást is idézi, tudom miért, mert ősz van. Még jó, hogy a cinke nem költőzőmadár! 🙂 Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Albert!
Az ősz… mint versed is némi lehangoltágot rejt magában, nekem is hasonló gondolatok jutnak eszembe, pedig az ősz gyönyörű színeit semmi más nem pótolhatja.
Egyedi módon, szép gondolatokkal, hozzáértőn alkottad meg ezt a versedet is, amint azt már Tőleg megszokhattuk.
Különös módon tetszik a befejező mondata.
Szeretettel: Kata