Kicsi lány!
Még meg sem melegedtél
az otthon tűzénél,
már is rádzárult
az intézet vasrácsos kapuja.
Sírtál keservesen,
de vörösen izzó szemedből
nem olvasták ki
a kétségbeesett kiáltást:
Haza akarok menni.
Minden szívdobbanásodban
a vágy kalapált,
látni a testvéreket, meg anyát.
Hiába zokogtad,
a rácsos ablakok megfojtanak.
Szabadnak születtem.
Ide alig szűrődik be a Nap sugara,
s fáj az ittlét minden nyomora.
Csak a langyos szél simogat,
mikor átbukik a magas kerítésen.
De lassan megnyugodtál,
beletörődtél az igaztalanba,
hogy túl éld fájdalmadat
és beleszőtted a rosszba a jó dolgokat,
egy életre szóló barátságokat.
Kikel megfogadtad a jövőt.
Ha majd nagy leszel
s karodban tartod gyermeked,
nem adod senkinek,
mint anyatigris védelmezed.
Csodállak kislány!
Már felnőttél
és boldogság szárnyaiddal
takarod családodat.
Nem feledted a régi barátokat.
Csak szeretni akarsz,
gyűlölni sohasem.
A múltban a szépet keresed.
Mikor átölel gyermeked, kívánod még,
s hidd el egyszer, megáld érte az ég.
9 hozzászólás
Kedves József!
Én megkönnyeztem ezt a csodálatosan szép verset! Nagyon kedves Tőled, hogy megírtad ezt Pankának; és meg is köszönöm, mert úgy érzem, az én gondolataimat is szavakba öntötted, mert én is hasonlót gondolok Pankával kapcsolatban. Örülök, hogy olvashattam a soraidat – én is csodálom Pankát!
Üdv: barackvirág
Kedves József!
Megható verset írtál Pankának… Bizonyára örülni fog a lelke, hogy ennyire együtt érzel vele… Mindketten nagyszerű emberek vagytok, és örülök, hogy megismerhettelek benneteket, még ha csak így virtuálisan találkozhatunk is:) Az első versszak végén van két elgépelés: "kétségbeesett kiáltást" lenne helyesen, utána kettős pont kellene.
Üdv: Borostyán
Kedves József!
Nagyon megleptél a verseddel, és boldoggá tesz, hogy átérzed sorsomat. versed, nem csak nekem szól talán, hanem mindenkinek aki a hányatott gyereksorsán felül tud kerekedni, és megmutatni legfőképp saját magának, hogy nem követi a szülők rossz példáját. Még egyszer nagyon köszönöm megható szép soraidat! És mindenkinek köszönöm aki együtt érez velem!
Szeretettel Panka!
Igen Panka! Veled vagyunk! Tusztelünk, becsülünk, szeretünk! Kedves József a Te empátiád nem ismer határokat, nagyon kedves verset írtál! Köszönjük Neked valamennyien, akiknek boldog gyermekkora volt azért, akiknek hányatott sort adatott azért!
Kedves Barackvirág!
Én minden olyan embert csodálok, aki család nélkül nő fel és egy boldog családot teremt. Százszor-ezerszer adja meg azt a szeretetet amit ő nem kapót meg.
Minden tiszteletem az övék.
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: József
Köszönöm kedves Borostyán, hogy olvastad és örülök, hogy tetszett.
Én is nagyon örülök, hogy ilyen nagyszerű embereket ismerhettem meg itt a napvilágon. Köszönöm az észrevételt, javítani fogom.
Üdv: József
Kedves Panka!
Minden tiszteletem a tiéd és azoké az embereké, akik szülői szeretett nélkül, család nélkül nőnek fel és boldog családot teremtenek maguk köré, rengeteg szeretettel.
Bár csak az írásaidból, hozzászólásaidból ismerlek, de hidd el, tiszta szívemből csodállak. Pláne, hogy horgász vagy és szereted a focit.
Üdv: József
Kedves Noémi!
Hogy boldog gyermekkorunk volt, kinek- milyen, de mi legalább családban nőttünk fel.
Volt családmodellünk, de aki intézetben nőt fel, annak meg kellet tanulni, vagy lehet, hogy bennük ösztönszer, vagy tudatosan készülnek arra, hogy az ő családjuk nem ilyen lesz és ezért sokszorta több szeretetet tudnak adni, mint mi, akik családban nőttünk fel.
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: József
Kedves Szhemi!
Gratulálok!
Csodálatosan megírtad a verset
pontosan lefestetted a szerencsétlen
rabmadár érzéseit, vágyait
a szabadulás utáni álmait.