Egy kozmoszlény beszél

.Vagyok én kozmoszlény.
Igenis. Kozmosztény.

A kozmoszt bejárom,
ez hitem, ez vágyom.

A kozmoszt belátom
vagyok épp akárhol.

S járom szüntelen,
létezik ő nekem.

Jár-járom és vagyom
az összes csillagom.

Jár-járom és vagyom
bolygóim. De nagyon.

Gondolom mindenhol:
hogy a rossz lehet jól?

Vajon?

S gondolok erre is:
a kvarkot kik termik?

Gondolok a csillagban.
Hű milyen meleg van!

Imámat mormolom-,
például e holdon.

Vagy ama kisbolygón.

Hallod?

A szobrom kivájva
üstökös-csóvába.

Lássad!

A helyes eszmékhez
mindenhol megtérek.

Kozmoszom szeretem,
Ő nekem a testem.

.Éltelen nem hagyom!
Így szól a parancsom.

Így szól az akarom.
… Te csak ülsz holdadon?

Kozmikus hatalom!
Indulj ek utadon.

Percet se megvárva.
Képes vagy reája!

Várnak az ég'testek.
Tedd rá az életed.

Írd bele életed
ahogy az jó neked.

Megőrzik nyomodat.
Az utókoroknak.

Nem adják holtodat.
Tested él. Bárhol vagy.

Mindenik bolygódban
megélhetsz boldogan.

Kozmoszlény vagy te is.
Lehet, hogy nem tetszik?
Ez szükség s kelletik
A kozmosz éppen itt.
Mi vagyunk lelkeik,
mivelünk lélegzik,
mitőlünk éltetik,
soha ne feledd itt.
Bárhol vagy, tégedlik!