Messze távol, valahol
Hol a horizont éri a határt
Él egy barnaszemű lány
Szívében öröm és a gyász
Egyformán honol.
Volt szerelme, szíve választottja
Akit már régen elhagyott
Ott él az árnyas erdő mélyén
Szorongat egy virágcsokrot
Amelyet szerelmétől kapott
Ennyi az emléke talán
Fonnyadt virág, száraz levelek
Mégis azt üzeni a szelek szárnyán
Gyere vissza, gyere mert várlak
Soha el nem múlik a szeretet