Lassú mozdulat, ahogy felnézek,
De pilláimat zárva tartom még,
Egy látvány, melyre oly rég éhezek,
S amiből sohasem lesz elég.
Éveknek tűnő drága percek,
Míg az érzésre felkészülök,
Hogy amit látok, megjegyezzek,
S mindaz maradjon örökkön örök.
És vajon képes leszek,
A pillanatot megragadni?
Mély lélegzetet veszek,
Már nincs idő halogatni.
Halált hozó másodpercek,
Szemem lassan reád nyitom,
Nem érdekel, ha kell, vesszek,
De megjelensz a horizonton.
S a látvány megint édes álom,
Ismét csodát tettél velem,
Arcodat most újra látom,
Elhinni is alig merem.
Lelkem csordulásig tele,
A kielégülés csak egy percnyi,
Tiéd már a szívem fele,
De nekem most elég ennyi.
Nem lehetek telhetetlen,
Várok rád rendületlen,
Mert mással tudom, nem lehetne,
Ennyi jó egy rövid percben.
5 hozzászólás
Hello
Jó. Nagyon tetszik! A ragrímekkel ne foglalkozz, azok szabják a személyedre a verset!
Megfogott…
A mondanivalóját nem akarom boncolni mert mindenkinek más (egyébként sem vagyok irodalomtanár), de nekem jó érzés volt ezt a verset elolvasni.
Z
Drága Angelface!
Tudod, éreztem a vágyat, ami vitte tollad amikor ez a csoda megszületett.A minap beszélgettünk a párommal, és sokat mosolyogtunk olyan apró, és percnyi dologról, amiket soha nem fogunk elfelejteni, mert örökre itt benn marad a szívünkben.Olyan apró történések, mik mellet aki nem szerelmes, elsuhan, nekünk gyöngy, ami csak ékesebbé teszi mind azt, amit együtt megéltünk.Csak az tud így írni, drága barátnőm, aki igazán tud szeretni, akinek a lelke tárva, a sok megpróbáltatás után is!
Köszönöm, hogy ismét elbűvöltél, egy csodával!
Szeretettel:Kriszti
Zolo!
Köszönöm a bátorítást!
A.
Kriszti!
Nagyon köszönöm, hogy újra, meg újra olvasol!
Ölellek: A.
Angelface! Könnyfakasztó. Gyönyörű. Varázslatos. Engem az ilyen boldog pillanatok nagyon meghatnak, hiszen tudod, miért… Utólagos engedelmeddel este felolvasom a Kedvesemnek… Gratulálok!