Egy percig

Nem tudtam, mertem.
Gyönyörű kékes
Szemedben éltem.
Tán nem is kellet.

Mi voltunk minden.
Ádám és Éva
S az Úr is néha
Irigyelt minket.

Gyönyörű voltál.
Imádtam hangod,
Még érzem, hallom,
Pedig nem szóltál.

Pirult arcodon
Egy mosoly ringott
S én tudtam titkon:
Rab vagyok s bolond.

Egyetlen percig
Egy szót se szóltunk.
Istenek voltunk
Egyetlen percig.

De a vas maradt.
S hiába várok
Még mindig ázom
Esernyőm alatt.