Ponyvaregénybe illő a pillanat,
Ragyog ránk a holdfény,
S csak épp láttatja arcodat.
Édes a szerelem, ha viszonzott a vágy,
Ha a csókod mint a méz,
S minden érintésed fáj.
Mily büntetés az, hogy ezt sokan nem ismerik,
Amíg mi boldogok vagyunk,
Ők ezt csak remélhetik.
3 hozzászólás
Az utolsó v. nem tetszett azonban az első kettőben van valami, ami kiemel az átlagaos szerelmesversekből szerintem.
Üdv
Szia! Megértem, ha nem tetszik… az "ő" mondanivalója az, hogy nem sokan ismerik azt az őszinte, tiszta szerelmet, amit néhányan igen. *megjegyzem, nem biztos, hogy én az utóbbiak közé tartozom/ vagy fogok valaha… 🙂 puszi
valóban csak egy pillanat… de sokszor egy pillanatban minden benne van… az adatlapodon nincs írva, hogy mikor születtél, de egy megérzés írásodból azt sugallja, hogy te kos vagy… persze nem biztos, hogy eltaláltam, de mindkenképpen mélyen ingadozó lelki világod van reményteljes szerelemmel, melyben mindíg ott lapul a fájdalom, részemről ez érezhető, de hogy valójában miről szól, azt csak lelked tudhatja, egy pillanatnak ennyi elég, én azért örültem volna, ha mélyebben bele tekinthetek e pillanat mély érzéseibe. tetszett