– avagy sajnos bajszom nem lesz sajtos
Végzetem reménytelenségbe hajszol,
Nincs kiút, mindenhol csak zsákutca vár,
S míg én szenvedek, te nyugodtan alszol:
Te nem látsz, nem is fogsz, hisz elzár a zár.
Vakhomályba vesző barlangod mélyén,
Ott, hova a holdsugár soha nem jár,
Veled lennék – nem érdekel veszély – Én.
Ha ez nem jő el, hát jöjj értem, halál!
Sújts le rám most, azt kérem, hogy elragadj!
Vár a túlvilág, ha nincsen már célom,
És sajt, életem értelme csak te vagy.
De jaj, halál! Itt hagysz? Üres marad sírom…
(Üres a gyomrom is. Tudod mit, sajt?
Penészedj kamrádban! Eszek mást majd.)
2 hozzászólás
Kedves Zsófi!
Tetszik a humoros hangulatú versed az egérről.
Írjál máskor is ilyen jó verset!
Szeretettel: Kata
Hehe, ez aranyos! Bár a kisegér talán inkább szentimentális, mint szentimentalista… vagy direkt használtad ezt a furcsa kifejezést?