Városi lettem vidéken,
a táj megidézhetne,
de most nincs kedve,
mert éjszaka van éppen.
Sötétség szűrődik be az ablakon,
én nőre várva,
kisgatyában,
szétterülve fekszem a pamlagon.
Szemem egy gitárt kezd figyelni,
inkább hagyom,
nem akarom,
hogy miattam kelljen felkelni,
mert felettem bizony foglaltak a párnák,
s ha nem figyelek,
két kisgyerek
fogja miattam megszakítani álmát.
Úgyhogy boldogan várok itt fekve,
a gyönyörű nőre,
aki mellettem dől le,
holnap ezt meg felrakom a netre.
3 hozzászólás
szia!
Jó, hogy felraktad a vége különösen tetszett!
barátsággal Panka!
Gratulálok. Jó vers. Mintha tudósítás lenne egy hangulatos vidéki kirándulásról a családdal. És végén az i-re a pont. Várni a szeretett nőre.
Szépen megörökített pillanat, roppant hangulatos, a rímképlet tetszetős. Gratula. Poppy