Fáj, hogy csalódnom kellett benned,
Fáj az is, hogy vége lett mindennek.
Fáj, hogy illatod többé nem érzem,
Hogy az idő, mit együtt töltöttünk
Elszállt hirtelen.
Ha egy párt látok,
Te jutsz az eszembe.
S fáj, hogy ennyit hazudtál,
De többet nem veszem be.
Sajnálom az összes percet,
Amit veled töltöttem,
Sajnálok minden egyes könycseppet,
Mit érted ejtettem.
Nekem ugyan van mit sajnálnom,
Míg te nem sajnálsz senkit és semmit.
Magadon kívül nem érdekel más,
Még a könnyeid is sajnálod elsírni.
Arcodon nem gördül
A fájdalom hírhozója,
Hiszen mit is számít neked
Egy áldozatod gondja?!
Te csak egy vadász vagy,
Ki akkor lő, amikor kell.
A vadat előbb becserkészi,
Csak azután dobja el…
3 hozzászólás
Kedves La Dulceria!
A kivitelezésben azt éreztem, hogy néha írás közben meg kellet állnod, vagy úgymond megakadtál, ami nem hiba velem is gyakran előfordul. Tetszett, hogy bele mertél rakni érdekes vers elemeket. A befejezés és a mondani való nagyon tetszett.
A cím is jól illik a szöveghez, Egy érzelmileg megsértett lány dühös versét olastam, ha jól hiszem.
Grat. Üdv: Metal Koala
Ha idő és kedved van, nézd meg régi verseimet!
Szia!
Nem emlékszek rá, hogy megálltam volna, de nem tudom, én nem hiszem, mert ha huzamosabb ideig megakadok, már nem tudom folytatni =S
De igen, elég dühös voltam, mikor ítam, köszönöm a véleményed, Betti.
Boldog karácsonyt, és sikeres alkotást kívánok az új esztendőre!
Szeretettel: Noémi