Kipp-kopp! Ki kopog?
Tétován betopog
az ajtón egy vándor,
zsebében a távol.
Itt-ott elidőz,
merengve felidéz
egy éles emléket,
nyugtalanság ébred.
Hipp-hopp felocsúd,
egy mára már poros út
feledését bízza,
homályba borítja.
Pikk-pakk tovaáll,
közben a mosolya
már faltól a falig ér;
a bánat már alig él.