Emlék vagy, keserű. Lábnyomaidba szél
hordott friss havat, úgy vitted a télen át
kettőnk bús örömét. Kései vágy ölelt
minket, tudva, hogy én itt maradok magam.
A világon semmi kedvem nem volt ide feljönni, de már tegnap olvastam ezt a verset.
Már akkor akartam írni hozzá, de akkor sem volt hozzá kedvem.
Keserű emlékért senkinek sem kell a szomszédba mennie. Elméláztam felette.
Most hirtelen ennyi mondanivalóm van!Tetszett!
Örülök, hogy itt is olvasható ez versed, bravúros darab – arról nem beszélve, hogy győztes is.
Nehéz feladat volt, kiválóan teljesítetted.
Vártam, hogy közhírré teszed a "Büszkén jelentem" vagy a "Büszke vagyok" rovatban, de nem tetted, pedig ott lenne a helye, hogy "Az Élő Magyar Líra Csarnoka" pályázatára született.
Most már elkotyogtam. 🙂
Gratulálok! Lelkesen ösztönözlek, hogy folytasd a kötött formákat! 🙂
Köszönöm, hogy itt is elolvastad a verset. A Büszkén jelentembe egyszerűen nem tudok belépni, sehol sem találom, pedig már írtam bele. Persze, sokan biztosan csodálkoznak majd, hogy mit büszkélkedik szilkati ezzel a semmi kis verssel.
Nos az én tapasztalataim mások.
Van amit az egyik írhat a másik nem.Azt mindenben lehet érezni jó esetben, hogy hol a határ!
Ezt bonyolult lenne leírni miért is, de ez most nem is lényeg az én szempontomból.
Viszont én is gratulálok neked, ahogy Kankalin tette!
"… Lábnyomaidba szél
hordott friss havat, úgy vitted a télen át
kettőnk bús örömét…"
Bár most igazi bűnt követtem el azzal, hogy bármit is kiemeltem ebből a strófányi versből, de ez a mondat nyűgözött le a leginkább. Nem mintha bármely más része a műnek ne volna figyelemre nagyon is méltó, nem beszélve az egészéről. Ilyen gyönyörűen fogalmazni, olyan feltételek mellett, amelyeket a kötött forma szigorúan meghatároz, keretek közé rekeszt… Minden elismerésem.
S nemcsak a forma, de a tartalom is szépen és tisztán jön át, méltó emléket állítva a megszólítottnak. Csöppet sem érezni a szépen gördülő szavakon az erőltetettséget, ami oly' sok kötött formájú vers szövegén érződik. Ez – függetlenül a feldolgozott témától – egy igazán üdítő darab.
Ez azért nem ment olyan könnyen, mint a hexameter, a kis aszklepiádészi strófa nem adja olyan könnyen magát. Nagyon örülök, hogy tetszett, már csak ezért is érdemes volt megírni.
12 hozzászólás
Kedves Kati!
Nagyon tetszett a forma és a fájó tartalma is!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szép napot neked is.
szeretettel: Kati
Szomorú, kifejező kis vers, tetszett.
Üdv: József
Köszönöm, József, a hozzászólást!
Üdv: Kati
Kedves Kati!
A világon semmi kedvem nem volt ide feljönni, de már tegnap olvastam ezt a verset.
Már akkor akartam írni hozzá, de akkor sem volt hozzá kedvem.
Keserű emlékért senkinek sem kell a szomszédba mennie. Elméláztam felette.
Most hirtelen ennyi mondanivalóm van!Tetszett!
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Az ember, ha kiírja magából a keserűséget, úgy könnyebb. Biztos te is tapasztaltad.
Szeretettel: Kati
Szia Kati! 🙂
Örülök, hogy itt is olvasható ez versed, bravúros darab – arról nem beszélve, hogy győztes is.
Nehéz feladat volt, kiválóan teljesítetted.
Vártam, hogy közhírré teszed a "Büszkén jelentem" vagy a "Büszke vagyok" rovatban, de nem tetted, pedig ott lenne a helye, hogy "Az Élő Magyar Líra Csarnoka" pályázatára született.
Most már elkotyogtam. 🙂
Gratulálok! Lelkesen ösztönözlek, hogy folytasd a kötött formákat! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Köszönöm, hogy itt is elolvastad a verset. A Büszkén jelentembe egyszerűen nem tudok belépni, sehol sem találom, pedig már írtam bele. Persze, sokan biztosan csodálkoznak majd, hogy mit büszkélkedik szilkati ezzel a semmi kis verssel.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Nos az én tapasztalataim mások.
Van amit az egyik írhat a másik nem.Azt mindenben lehet érezni jó esetben, hogy hol a határ!
Ezt bonyolult lenne leírni miért is, de ez most nem is lényeg az én szempontomból.
Viszont én is gratulálok neked, ahogy Kankalin tette!
Szeretettel:Ági
Kati, büszkélkedj, itt:
http://iroklub.napvilag.net/forum/topicid/25
Nem semmi kis vers ez, hanem jól átgondolt és megszerkesztett kötött forma. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Hát ez milyen gyönyörű már!
"… Lábnyomaidba szél
hordott friss havat, úgy vitted a télen át
kettőnk bús örömét…"
Bár most igazi bűnt követtem el azzal, hogy bármit is kiemeltem ebből a strófányi versből, de ez a mondat nyűgözött le a leginkább. Nem mintha bármely más része a műnek ne volna figyelemre nagyon is méltó, nem beszélve az egészéről. Ilyen gyönyörűen fogalmazni, olyan feltételek mellett, amelyeket a kötött forma szigorúan meghatároz, keretek közé rekeszt… Minden elismerésem.
S nemcsak a forma, de a tartalom is szépen és tisztán jön át, méltó emléket állítva a megszólítottnak. Csöppet sem érezni a szépen gördülő szavakon az erőltetettséget, ami oly' sok kötött formájú vers szövegén érződik. Ez – függetlenül a feldolgozott témától – egy igazán üdítő darab.
Laca ⚘
Szia Laca!
Ez azért nem ment olyan könnyen, mint a hexameter, a kis aszklepiádészi strófa nem adja olyan könnyen magát. Nagyon örülök, hogy tetszett, már csak ezért is érdemes volt megírni.
Kati