Te is Barabást választottad,
nem kellet a Messiás.
Inkább a teli gyomor még ma,
mint a holnapra ígért világ…
Egyedül indult fel a dombra.
"Isten fia most hol az apád?"
Akárha vakoknak mondta volna,
milyen a rét, ha csupa virág…
Eljön a mi időnk is hamar,
körülvehet most fény, ragyogás.
Egyedül leszünk, ha szól a hang:
Fogd a kereszted, indulás…
10 hozzászólás
Kedves András!
Gratulálok a versedhez!
Szeretettel:Selanne
örülök, hogy tetszett, kedves Selanne
Kedves András!
Bízni kell! Hisz kell, hogy legyenek mindenki életében Simonok és Veronikák akik, ha baj van segítenek és megtörlik arcodat!
És ilyen emberek igenis léteznek. Ha már nincs kiben, higgy azokban, akik nyújtják kezüket és nem csókot várnak gyűrűjükre!
Tisztelettel: Gimesi
Tetszett a versed András! Gratulálok.
De nagyon tettszett ennek a fiunak a hozzászólása is. Érdemes lesz Rá figyelni!
Üdv. Wolf.
Tetszik a vers… Tetszik a gondolat…
Ha a szótagszámokra jobban figyeltél volna… tökéletes lehetne.
Nem akarlak bántani… Ez csak az én szerény véleményem.
Kedves Gimesi!
Köszönöm, szavaidat…
üdv: András
köszönöm, Wolf
Kedves Braunel!
Ennél a versnél a szótagszámmal valóban nem törődtem túlzottan.
A tartalom a lényeg!
Véleményedet köszönöm
üdv: András
Micsoda komoly gondolatok!!!
Nagyon szép vers, örülök, hogy
olvastalak.
Megtisztelsz, kedves Zsike
köszönöm, hogy olvastad
üdv. András