Züllött világba zsúfolódva.
Züllött alakokkal sodródva.
Szürkenapok csak peregnek.
Az emberek lassan elfelednek.
Elveszel a népek közt
Elveszel az emlékek közt.
Elveszted önmagad is,
Elveszted az életed is.
Élni nem akarással küzdesz
Egy kis figyelmet kérsz
De az igazságtól bűzlesz
De csak a kutyád az, aki enni kér tőled
Elfeledett világban csatangolsz
Helyedet keresed de, még mindig barangolsz.
Önmagadat hibáztatod
Búval megtelt szívvel várod a kárhozatod.
2 hozzászólás
Sajnos nagyon sokan érzik így. Néha én is…. Keresem a helyem, vagy valakit, de nem találom.
Tétován bolyongva a nagy világban…