Kissé nehezebb a szívem, mint máskor…
Talán távoli fenyők otthon-illatától,
Kiket sohasem láttam, mégis így köszönnek…
Jönnek súlyos illatukkal…hazafelé jönnek.
Otthonról…haza…szörnyű magyar átok,
Hogy gyermekek közé omlanak határok,
Mint szakadékok, zuhannak szívekbe-lelkekbe,
Mintha mindez az omlás természetes lenne.
Egyedül, mint mindig, ott lel a Duna-parton,
Víz szirmára száll, tükrözi az arcom.
Illat-arcom szép lesz, fenyő-éle csillan,
S lám, habok közt úszik mindenem, amim van.
8 hozzászólás
Kedves Fabatka! Szomorú a versed, mégis nagyon tetszett. Gyönyörű képeket használsz. Úgy gondolom, sokan érezzük azt néha, hogy egyedül vagyunk, de hidd el, mindig vannak olyan emberek akiknek fontos vagy. 🙂 Szeretettel Andika
Köszönöm, Andika, a kedves hozzászólásodat :)))
ismerős érzések és remek vers
gratulálok
Igen, András, ismerős érzések…köszönöm a hozzászólásodat!
Nagyon szép vers, végtelenül tetszik.
Gyönyörű költői képeket használsz.
Örülök, hogy olvastalak.
Távoli fenyők ….. biza, ha behunyod szemed és végtelen csend van, hallszik a fenyves suhogása.
Vajon mért érzem úgy, mintha mára Székelyországba szorult volna a hagyomány és a Haza eszméje?
Amúgy nagyapám a "vajon" szót "ly"-nal ejtette szavában – ami úgy hangzott, mintha így mondaná: valjon… ezért folyton elipszilonnal akarom írni…bizony, Ő még szóban is megkülönböztette a "j" és a "ly" mássalhangzót…
Kedves Attila!
A versedet igazán gyönyörű, igai költői kifejezésekel alkottad meg. Jó ilyeneket olvasni. Kezet foghatunk, ha Erdélyből származol, mivel az én édesapám igai Háromszék megyei székely ember, sajnos, csak volt, múlt időben. De bennem is erdélyi vér folyik.
A j és ly betűhöz annyit. Sok helyen, főleg falvakban még ma is másként ejtik ki a két betűt, ezért ők írásban sem tévesztik el, hová melyik betűt kell írni. Nekem is a fülembe cseng még, mert apukám egy nógrádi kis faluban tanított, s most is úgy cseng a fülembe a gólya, gally, stb. szó.
Egyébként azért nagyon fontos, hogy valaki jól ejtse ki a szavakat, mert a szülőktől függ, hogy a kicsi gyermek mit hall otthon. Apukám mindig azt mondta: úgy kell leírni a szavakat, ahogyan kiejtjük. Nos, ezért nehéz megjegyezni a mai gyerekeknek, hogy melyik szóban milyen j-t, vagy ly-t kell leírni, mert már a beszédben ma már nemigen különböztetik meg a kétféle betűt.
Üdvözlettel: Kata