Úgy érzem, Szeretlek
csak, veled élhetek.
Mert, te vagy a párom
mindig a percet várom
mikor hazaérsz, vagy én
ha elválunk a munka ürügyén.
Meg sem fogalmaztam gondolatban
te már kitalálod mit akartam.
Testi – lelki társak vagyunk
egy az örömünk és bánatunk.
Ha valamim fáj, vagy neked
tönkre ment az én, s a te heted.
A munkában mérges vagyok?
Elég, ha rád gondolok
máris lenyugszik a lelkem
csendesedik a háborgó tenger
vidámabban folytatom
s, megszólal a telefonom.
Felhívsz, hogy elmondd, Szeretlek!
Én elismétlem, mert így lélekben
ott lehetek szerelmemmel..
2 hozzászólás
Kedves Béla!
Magával ragadó volt a versed, mert megannyi érzés áradt belőle. Szerelem, szeretet csodálatos érzések. Nagyon tetszett!
Gyöngy
Kedves Gyöngy!
Köszönöm szépen a hozzászólásodat.
Igazad van ezek az érzések forogtak bennem miközben írtam.
Igaz szerelemmel szeretjük egymást a nejemmel, így könnyű ilyen verseket írnom.
Remélem hozzád is írnak hasonló verseket.
Szeretettel: Béla