Emelkedj fölébe ráncos gondjaidnak,
én is azt teszem.
Ha a szomjas ajkam nedvért tolakodhat,
jó-néven veszem.
Szólj rám, ha hibázom alkonyatkor, nappal,
én is azt teszem,
tükröt tartó arcom szelíd mosolyával
kedved terelem.
Ha te akarsz lenni simogató bírám,
ítélj el hamar,
kedves döntéseddel ne kíméld az irhám:
nem támad zavar.
Elfagyhat a vágyunk, holnap téli nap még
szabadságra megy.
Megnyújtom az álmod, de most ébren álmodd,
velem is ezt tedd!