Egyetlen

Csak állok csillogó szemekkel
Egy réten, lepkehálóval kezemben
Csak állok… körül sem nézek.
Rád gondolok, s rájövök, félek.

Lendül a háló, s a lepkék száza száll
Meglátom azt az egyet, az Egyetlent,
A szárnyak fényein át.
A lepkék mint szívek, összeütődnek..

Mindegyiket megsimítom gyengéden,
De egytől egyik elengedem
Mert csak egyet keresek
Mely nekem a legkedvesebb.

Egy álom, s én úgy várom
Hogy még ma rám találjon…
Nekem az kell, melyen
könny és vér szárad fel
s amely veszély s bánat elől sem fut el.

Nekem az kell. A Tiéd kell…
Ha nem tudod adni, nem veszem el.
Ám szeretni fogom mindig
Csöndben síró szívemmel
Százból is, ezerből is csak egy kell…