Csak egy húr sikolt a hegedűn,
hosszan, kitartva. Egy rég letűnt
melódia után kutathat.
A megbomlott összhang fáj neki,
s most jajongva a téli csöndben
ellenpont-párját keresi.
Máshol már írtam, hogy a hegedű hangját alapból is a szomorúsággal hozzuk párhuzamba. Akármilyen zenei műben szólal meg, ez az érzésünk támad.
Így van ez a te verseddel is, mert ahogy olvastam, átjárt a magány melankóliája.
Alapból is szeretem a hangszerekkel festett műveket, közel áll hozzám a hangulatuk.
Az egyhúros hegedűről van egy saját történetem, ami nagyon vidám, így nem illik most ide, da majd egyszer elmesélem.
Itt nagy hatása van, szinte hallom a sírását annak a húrak. Az se mindegy, hogy ki szólaltatja meg, de neked sikerült, hogy ne csak a fülemig, hanem a lelkemig is eljusson.
Az első sornál asszociáltam aLéb egyik szonettjére (Sírni úgy…). Hagyok is itt belőle egy idézetet.
"Sírni úgy, ahogy nyűtt vonóra szólal
vékonyan, panaszol, mesél a szélnek
húrjain hegedűm… fagyott a sóhaj;
nem tudok, szemeimbe halt a lélek…"
Nagyon tetszik a versed. Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂
A hegedű tényleg tud sírni, olyan érzéseket képes kifejezni, mint semmi más hangszer. (Szerintem.)
A vidám "egyhúros" történetedből írj valami novellaszerűt! Biztos mindenkinek tetszene.
4 hozzászólás
Szia Kati! 🙂
Máshol már írtam, hogy a hegedű hangját alapból is a szomorúsággal hozzuk párhuzamba. Akármilyen zenei műben szólal meg, ez az érzésünk támad.
Így van ez a te verseddel is, mert ahogy olvastam, átjárt a magány melankóliája.
Alapból is szeretem a hangszerekkel festett műveket, közel áll hozzám a hangulatuk.
Az egyhúros hegedűről van egy saját történetem, ami nagyon vidám, így nem illik most ide, da majd egyszer elmesélem.
Itt nagy hatása van, szinte hallom a sírását annak a húrak. Az se mindegy, hogy ki szólaltatja meg, de neked sikerült, hogy ne csak a fülemig, hanem a lelkemig is eljusson.
Az első sornál asszociáltam aLéb egyik szonettjére (Sírni úgy…). Hagyok is itt belőle egy idézetet.
"Sírni úgy, ahogy nyűtt vonóra szólal
vékonyan, panaszol, mesél a szélnek
húrjain hegedűm… fagyott a sóhaj;
nem tudok, szemeimbe halt a lélek…"
Nagyon tetszik a versed. Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
A hegedű tényleg tud sírni, olyan érzéseket képes kifejezni, mint semmi más hangszer. (Szerintem.)
A vidám "egyhúros" történetedből írj valami novellaszerűt! Biztos mindenkinek tetszene.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Elgondolkodtató…talán megtalálja!
Szeretettel gratrulálok
Ica
Kedves Ica!
Köszönöm, hogy elolvastad. Jó, hogy újra itt vagy.
Szeretettel: Kati