A tükörbe nézve még látom,
mézzel csókos az ajkad,
csak bámulok némán, várom,
varázslat teljesül rajtad,
és együtt az égi igékkel
szállunk a régmúltba vissza,
s "egymás tenyerében" léttel
életünk bor lesz és issza,
mámorosodni ki vágyik
az angyalok fény seregéből,
dalából messze világlik
a szerelem, s ében szeméből…
Időnként megszületsz bennem,
éneked esti szél fújja,
hogy tudjam merre kell mennem,
énekelj, s indulok újra…
16 hozzászólás
kedves András!
A klsszikus vers irás egy példamutató müve. Te elérted már ma azt, amit mi, többiek, ha egyszer igen, akkor is akkor, amikor már nem leszünk itt. de mi erröl is csak álmodni merünk. Versedet olvasni egy különös élmény, mást nem tudok írni róla.
üdv Toni
örülök, hogy tetszett, kedves Toni:)
Szép szerelmes vers,olyan andalítóan szép.Énekelj sokszor ilyen szépet,nagyon jó hangulatot tremt.Köszönöm.
Szeretettel üdv:hova
Csodálatosan szép vers András! Gratulálok!
Én is csupán azt ismételhetem, amiről az előbbiek már írtak. sok-sok szép szerelmes versedet olvashattam, s ezt mindig örömmel teszem, mivel mindig jó olvasni. Te a verseknek már művésze vagy.
Kata
Ez egy nagyon szép vallomás, kedves András. Az igaz szerelmesek mennyben járnak, az angyalok között. Élmény volt olvasni!
Gratulálok!
Alberth
örülök, hogy tetszett, kedves Kata
köszönöm Alberth
Kedves András!
Csodálatosan szép ez az újabb gyöngyszem. Álmodj még sok ilyen csodát.
Emese
Mint mindig, öröm volt olvasni.
Hanga
örülök, hogy tetszett, kedves Emese
köszönöm, Hanga:)
Nagyon jó vers, András!!
örülök, hogy tetszett, ruca
kedves Hova, köszönöm:)
köszönöm, kedves Adrienn:)