Mennyi feszültség gyúl lángra,
mit elnyom a téli halál,
mert ki feltámad,
az már tudja mi az, hogy máglya,
s hallotta Isten szavát.
Mennyi feszültség robban a nyárban,
ezer színben tombol a feltámadás,
anya lett újra
féltve simogatja
véres kínnal szült fiát.
Mennyi feszültség rezzen e nyárban,
egymásra pakolt napok
között mocorog a megbocsájtás,
s ordítja süket füleknek,
hogy a megváltás
oly távoli onnan, hol a szív hirdet halált…
3 hozzászólás
Nagyon mély érzelmeket látok a versedben, megérintett…
Kedves Tímea!
Fájdalmas, szomorú és mégis szép vers.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Húha! De jó, hogy erre rátaláltam! Ezerszínű, sokrétű, ijesztő… remek metaforákkal.
Üdv,
Poppy