Ölelkezünk,
ölelünk,
ölünk.
Ölünkben
hordjuk ki
gyermekeinket,
kik felnőve
ölelkeznek,
ölelnek,
ölnek.
És ölbetett
kézzel nézik,
hogy hány öl mélybe
lök be minket
-nyelvét öltve-
a halál.
Egyremegy
By szilkatiBy szilkatiBy szilkatiBy szilkatiÖlelkezünk,
ölelünk,
ölünk.
Ölünkben
hordjuk ki
gyermekeinket,
kik felnőve
ölelkeznek,
ölelnek,
ölnek.
És ölbetett
kézzel nézik,
hogy hány öl mélybe
lök be minket
-nyelvét öltve-
a halál.
2 hozzászólás
Szia Kati!
Felületesen olvasva mintha egy morbid szójátékot űznél. Pedig ez nem az, kivéve a nyavalyás Halálnak.
Remek vers. Köszönöm!
szeretettel: Edit
Szia Edit!
Valóban az öl szótő képzett, továbbképzett alakjai fogtak meg, hogy mennyire végigkíséri az ember életét.
Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Kati