…Homokba dughatnám fejem,
Mint annyi költő e-hazában.
De mégis úgy kell döntenem,
Elmondom Nektek nyíltan, bátran;
Egyszer rend lesz, mert így akarjuk.
Addig álmunk csak szendereg.
Most a multiknak van hatalmuk
S a nép, mint alvó nagybeteg;
Ámítva pénztől, mintha látna
Elfelejti a vágyait.
És ha egy sárga hátba vágja;
Görnyedten tovább dolgozik…
…Elmondom Nektek nyíltan, bátran,
Csöpögő, véres asztalon,
Kiterítve a múlt sarkában;
Átkozlak téged Trianon!
Egyszer rend lesz, mert minden ember
Ki tiszta szívvel született
Ráébred majd, hogy ez a rendszer
Rakta rá a bilincseket.
Türelmét elveszíti akkor,
Mint áradat esők után;
Tombolva zúdul és elsodor
Mindent mi majd útjában áll…
…Átkozlak téged Trianon!
Mert őseink nem ezt akarták
Lelkükben nincs most nyugalom
Látva a hont, hogy csonka ország…
Egyszer rend lesz, mert így akarjuk
Mind, ki Magyarnak született
Mert e-hazát nem azért kaptuk
Hogy ocsmány féreg rágja meg…
De eljön majd, én így remélek,
Eljön egy jobbik, szebb jövő…
És unokáink büszkék lehetnek
Úgy borul ránk a szemfedő…