Dühöm fűzöm hosszú láncra
abrosz korca most hű társa
bőröm hasítom miszlikbe
az lesz a fenyőfa dísze.
Rontás ül a téli tájra
kezem dagad de ki bánja
gyorskötözővel meghúzom
pulóverem alá dugom
lélekerő lesz a nyerő
csipkeverő karemelő
pudingevő kalácsszelő
múlik ami kötelező.
4 hozzászólás
"Dühöm fűzöm hosszú láncra…" – innen már egyenes út vezetett a lélekerőn át a kötelező "gyakorlatokig", s mindezekben közös a "múlik" szócska ténye.
Mintha Demona naplóbejegyzéséből származna, egy nyűgösebb napján.
Szeretettel: Laca
😃😃😃 semmi bajom Laca! De, hogy mit csinál jelenleg Demona azt nem tudom. Mindenesetre jót nevettem a hozzászólásodon, remek napindító lett nekem. Szeretettel: Edit
Jól van ez így Edit! Szerintem, aki sosem dühös, az nem is tud boldog lenni igazán. Elmúlik, aztán a lélekerő átsegít a mindennapokba, ahogy írod.
Szeretettel: Kati
Ölellek Szilikati de nagyon!
❤❤❤😘🎄😇