Egyszer volt pillanat lep be.
Pedig már itt a tavasz!
A nap melegen simogat.
Mégis rég múltnak érzem.
A ma melege nem enged el,
A múlt nem tart meg.
Még itt is, ott is lélegzem,
Szívem hevesen, sebesen ver.
Bárhol vagyok is: fáj.
S ha elérek a jövőbe,
Abba a pókháló szerűbe,
Ott is az lesz, az vár.
Az a pillanat, ami volt már,
Az, ami elindult belőlem,
S olyan messze jár már,
Ami örökké körbezár.