– ez olyan egyszerű,
mint hogy süt a nap,
vagy ha felhő kúszik elé,
hull zápor fejünkre
vagy mint ha szél lenget faágat,
s ha elcsitul a sok levél örül,
– úgy simul az érzés szívem körül,
mint simulok éjjel hozzád,
kapaszkodva mint borostyán,
közben tekinteteddel ragyogsz rám,
akkor is ez dobog bennem egyre,
ez csal sóhajt ajkamra, könnyet szemembe
nem bánatcsepp, örömöm gyémántja
ebből az egész világ érzi, látja:
szeretlek
2 hozzászólás
Egy igazi, hamisítatlan szerelmi vallomás!
Úgy végződik, ahogyan kezdődik!
Gyönyörű!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Kedves Zsolti!
Örülök, hogy tetszik – köszönlek 🙂