Az örömnek arca van,
nem egy, hanem ezernyi.
Virágarcú az öröm,
ha a napfény fürdeti.
Örül a fa, nyújtózik,
magasra, az ég fele,
eső mossa ágait,
mosolyog a levele.
Madárarcát az öröm
tárt szárnyakra ülteti,
vitorlázik odafönn,
szél elkapja, elviszi.
Idelenn vár az öröm,
lábamhoz ér, dorombol,
szeme izzik, titkot rejt,
kalandozik valahol.
Emberarcú az öröm,
ha valaki átölel.
Nem mondod, hogy szereted,
ő sem mondja. Nem is kell.
Egyszerű vers
By szilkati
4 hozzászólás
Kedves Kati!
Egyszerű bizony, és egyben NAGYSZERŰ!
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs! Én köszönöm, hogy elolvastad.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Legutóbb a bánatról olvastam tőled, most végre az örömről. Igazad van, az örömnek is ezernyi az arca, csak meg kell látni. Egyszerűen. 🙂
Üdv: Laca 🙂
Kedves Laca!
Köszönöm, hogy elolvastad az én egyszerű versemet. Néha az öröm kifejezéséhez nem is kellenek szavak sem.
Üdv: Kati