Egyszervolt szerelem

Akkor fájt, mindig akkor, mindig addig,
s milyen egyszerűen takartad el szemem,
mire nem jó ez a patópálosság,
amíg a földön távolság is terem.
Mert ki büntetne meg, a hallgatás nem ok,
miért ne tennéd, ha tiltva az nincsen,
csak jól elvegyülsz a bárányok között,
akár rákos sejt lapul meg gerincen.
Taktikád az élet jól kioktatta,
csended szépen a sírkövemre csented
vígan és ártatlanul, mert jól tudod,
addig játszatsz, míg része vagy jelennek.
Akkor hát ismersz, hisz írok, beszélek,
nyájból jöttem s tűnök, ha szerteszéled…