Együtt a holddal…

Tegnap együtt játszottam a holddal.
Ketten táncoltunk, miközben bordal
hangja szállt a titokzatos csendben;
lelkem húrja csak úgy zengett bennem,

ahogy együtt vigadtunk a holddal.
Enyém volt a sűrű, sötét oldal,
övé pedig a sápadt holdvilág;
nem folytattunk egymással holt vitát.

Azt mondta, világít majd sötétben,
s megköszöntem, hiszen hogyha éppen
úton ér az éj, jó, hogy felragyog
felettem, s így nem vagyok elhagyott.

Az este játszótársam volt a hold.
Semmit sem kérdezett és nem papolt,
hagyta, hadd legyek felhőtlen, vidám;
így csodálatos volt az éjszakám…