Oly sok nehéz könny, s mind érted potyog,
de nem bánom, ha könnyebb lesz sorunk:
ujjá épülnek elhagyott romok,
s otthont alkotva együtt álmodunk.
Szemed fényében új reményt látnék,
vonzásában ki fogok tartani.
Valós vágy vezet, nem hiú játék,
nem bánthatnak düh vádló szavai.
Nem kell, hogy álmunk gyönyörű legyen,
mohón üldöznek rámenős rémek;
folyton elérnek váratlan helyen,
ellenszerük egy: felkészült lélek.
Nem kell izgalom, féltékeny dráma,
fölösleges bűn, s kizsákmányolás.
Szálljunk szabadon, s nem leszel árva,
ne válasszon szét annyi rossz szokás!
Bénító csapás elviselhető,
ha napod végén vár, aki szeret.
Birtokodban lesz sok védő erő,
begyógyít tán több fájdalmas sebet.
Rózsás arcod a reggeli vigasz,
nem veszekszünk már, nem lesz rá okunk.
Nem kívánom, mi sosem volt igaz,
e hit éltet még: együtt álmodunk.
7 hozzászólás
Mély, őszinte versedhez gratulálok.
Bevallom eleinte nehezen tudtam olvasni és közben gondolkodnom kellett, aztán a közepétől, sodort vitt az érzelme. Megvettél.
Edit
Kedves Edit!
Köszönöm szépen értékelésed.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Álmodjatok, kívánom neked, nektek, hogy mindig legyen bátorságotok így álmodni. Köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Kevdves Szabolcs!
Köszönöm jókívánságaidat, nagyon kedves vagy. Egyelőre csak én álmodozom egyedül.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Versed nagyon jól sikerült, mint a korábbiak is; teljesen át tudtam élni az érzelmeket, és a gondolataid is hasonlóak az enyémhez, lehet; hogy ez is csak az Élet érdekességén alapul.
Sok szerencsét és jó versírást kívánok Neked a továbbiakban,
Üdv.: Aphrodite
Kedves Aphrodite!
Az utóbbi bő egy évben egy folyamatos kettősség keseríti meg az életem: szenvedek a társtalanságtól és nagyon szeretnék találni egy új partnert; ezzel szemben viszont a régi kapcsolatom miatt is szenvedek, mert még mindig nem sikerült teljes mértékben túllépnem rajta, és a hiány-és veszteség tudata sokszor óriási lelki fájdalommal párosul.
Most, ha akarnék se tudnék semmilyen más témában alkotni.
Bizonyára te is átmentél hasonló dolgokon, ezért is érzed át versem tartalmát.
Köszönöm szépen hozzászólásod.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Ismerve téged azt kell írnom, hogy ez a versed olyan, mint te magad. Azt gondolom, hogy folyamatosan valami felett siránkozni mit sem ér, hiábavaló. Az életet élni kell, megélni, és a hibákat nem szabad újra, meg újra megismételni. Az élet egy tanulási folyamat. Valaki sosem tanul, csak vergődik. Ne légy ilyen! Lépj tovább és élj!
Üdvözlettel: Szilvi