tudom,lényem nem teher.
Előbb régvolt ösztönök
hoztak múló örömöt.
Nyári felhőszakadás?
Életünk nem tobzódás,
halk, csepergő lüktetés,
tűnő vágy, mégis mesés.
Csodás, ha a Szép a Jó,
mély álomba ringató.
Ébredni fel sem merek,
kímélem vén szívemet!
2 hozzászólás
Kedves soltissimo !
Soha nincs korhoz és időhöz kötve a szerelem:)
Gyönyörű versedet szeretettel olvastam : Zsu
Nagyon tetszett !
Kedves Józsi!
Gratulálok szép versedhez, Judit