Imádságomból megbékélve kilép
a torz árnyék, a zajos pillanat.
Vagyok törött cserép, semmi egyéb.
Hallom, amint spirálban hullok,
harangok hangjában kapaszkodom.
Hintázik velem a szél a merész
és a sötét, az a durva kötél,
amit marokra fog a szenvedély.
Éjfél
By oroszlán
9 hozzászólás
Emelem kalapom, drága Ica!
A Te sötétedbe tényleg bele lehet kapaszkodni…
Ölelésem
Ida
Köszönöm drága Idám, hogy itt voltál velem: Ica
Ez igen drága Ica !
Szebbnél szebb képeket és szebbnél szebb verseket találok nálad.
Gratulálok !
szeretettel ölellek: Zsu
Örülök neked, hogy így gondolod.
Ölelésem: Ica
Kedves Ica!
Szép verset találtam, most is nálad.Szeretettel gratulálok. Ági
Bocsánat kedves Ági, hogy most akadtam a h.szólásodra.
Ne haragudj, hogy most válaszolok rá, de elkerülte a figyelmemet., de annál nagyobb öröm számomra.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Szeretem verseid misztikumát, köszönöm!
Neked is ugyan azt írhatom, mint Áginak.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Üdvözlettel: Ica
Titokzatos, sejtelmes, felelmetes, remisztö….mindegy egyben…Jo hogy olvastalak
H.