Ha nőt vár, szépet, elérhetetlent,
távoli álmodott szellemet csupán,
ki az éj leplén lebeg fehéren,
kacéran ring, s tűnik éj után.
Nincs teste, se vére, s a formás kebel
hús-vér testtel nem érinthető.
Vágyik a misztikus szellemi létre,
hol szerelme várja, a nemlétező.
Hagyjátok lányok az ily dalnokot!
Szemetekben úgysem látja meg párját.
Magányos ő, álmaihoz szokott,
az ébren élők csak zavarnák álmát.
Így utazik két világ határán,
bolyongva, s furcsa dalokat dalol.
Messze horizontokon látja a lányt,
az imádott nőt, kit megálmodott.
10 hozzászólás
Kedves András!
Versed régi korok hangulatát idézi nekem, amelyek oly távoliak, és mégis vonzóak számomra:) Köszönöm az élményt!
Üdv: Borostyán
Szia!
Az éjjeli dalnok, aki az álomvilágban él, a valódi lányt meg sem látja. De egyszer még neki is felnyílhat a szeme. Tetszik a versed.
Szeretettel: Rozália
én köszönöm, kedves Borostyán 🙂
egyszer még neki is…igen:)
köszönöm, kedves Rozália
Tetszett a versed kedves András.
"Magányos ő, álmaihoz szokott" Szerintem ez a sor mindent el mond az éjjeli dalnokról.
Üdv: József
köszönöm, kedves József, örülök, hogy tetszett
Igen nagy Kalpagot emelek Előtted, frenetikusan jól írtad meg, azt… ami igaz…
Tudod, az ilyen versekben, és alkotásokban van minden, amit értékelni lehet, és széppé teszi számunkra azt, amit gondolatoknak nevezünk. És valahogy a gondolatok által "közös" nevezőre kerülünk, és ez azért jó, mert közös a világunk, a Földünk, és öröm, ha van közös élmény, és gondolat is. Köszönöm, hogy olvashattam!
Szeretettel: dinipapa
Kedves András! Nagyon tetszett a versed. Annyira sokszínű, egyszerre több korhoz is tudnám kötni, de leginkább hozzád. Mintha magadról írtál volna… persze, lehet, hogy tévedek. Jó volt olvasni, élmény volt! Szeretettel: Andika
köszönöm megtisztelő szavaidat, kedves dinipapa 🙂
Az Éjjeli dalnokról csak írtam egy verset, de nem én vagyok, kedves Andika!:))
köszönöm